Böröcz László: Nem célunk belterjesnek lenni | Marom Budapest

Böröcz László: Nem célunk belterjesnek lenni

| interjú | képzőművészet

ZSK2028: Mit gondolsz általában a globális és konkrétabban a magyarországi kortárs kultúra kontextusában megjelenő zsidó kulturális programok kínálatáról?

BL: Hatalmas kínálata van a zsidó fesztiváloknak Budapesten, közülük a kommerciális alapon szerveződő fesztiválok programkínálata meglehetősen vegyes: a zsidó hívószóval úgy tűnik, mindent el lehet adni manapság, mondhatni nagy lett a ’hype’-ja a zsidóknak és mindennek, ami hozzájuk kapcsolható (lásd pl. Sóletfesztivál). A Kelet és Közép-európai egykori zsidó élet hűlt helye iránt nemzetközi viszonylatban is hatalmas az érdeklődés, a Dohány utcai zsinagógába és múzeumba áradnak a turisták.

ZSK2028: Van ezek között olyan, amelyet progresszívnek tartasz? Miért?

BL: Szerencsére léteznek minőségi, progresszív tartalmú zsidó fesztiválok, amelyek egy szűkebb réteget céloznak meg, ilyen pl. a zsidó vagy izraeli tematikájú játék-és dokumentumfilmeket felvonultató Zsi-Fi, vagy akár a Bánkitó Fesztivál, ami nevében ugyan nem zsidó, de jelentős zsidó tartalmat hordoz. Mindenik fesztiválról elmondható, hogy miközben párbeszédet kezdeményez, hidakat építve a többségi társadalom és a zsidóság között, egyben fontos kohéziós szerepet is betöltmagában a zsidó közösségen belül. Itt is fontos különbség, hogy az általam „kommerciálisnak” nevezett fesztiválok ezt a viszonyrendszert problémamentes, rózsaszín színben tüntetik fel, ellentétben az utóbbiakkal, amelyekestében árnyaltabb képet kaphatunk zsidóságról a bátor kérdésfeltevéseken és témaválasztásokon keresztül.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ZSK2028: Szerinted léteznek-e kimondottan zsidó vonatkozásúnak tekinthető kulturális kérdések?

BL: A 2B Alapítvány eddigi programjaiból remélhetőleg közönségünk számára is már markánsan kirajzolódik, hogy a zsidó kultúrával kapcsolatos szemléletünk a fesztiváloknál taglalt két csoportból a másodikhoz áll közel. Tevékenységünket a kísérletezés, a műfaji határok átlépése jellemzi, bátran nyúlunk olyan témákhoz, amelyekhez sok esetben csak félve mernek közelíteni a művészek ill. kurátorok. Így például évről-évre rendezünk egy Holocausttal kapcsolatos tárlatot, vagy említhetem peszachi kiállítás sorozatunkat is, ami idén már negyedik állomásához érkezett.  Ezek a súlyos jelentésekkel terhelt, nehezen megközelíthető és ábrázolható témák egy progresszív kortárs képzőművészeti térben, a 2B Galériában elhelyezve, felszabadítóan hatnak művészre és befogadóra egyaránt.

ZSK2028: Mi teszi őket azzá, kiket szeretnétek és kiket sikerül megszólítanotok?

BL: Fontosnak találjuk, hogy zsidósággal kapcsolatos kiállításaink ne csupán a zsidók számára bírjanak értékkel, hanem minden érdeklődő felfedezze bennük a számára kínálkozó jelentésrétegeket. Alapítványunk szellemisége nyitott, nem célunk belterjes, zsidók által csak zsidóknak szóló projekteket bonyolítani. Ez kommunikációnkra, PR tevékenységünkre is érvényes: kiállításaink és más kulturális eseményeink nem csupán a zsidó médiumokon keresztül kerülnek meghirdetésre, sőt! Ezzel is megerősítjük, hogy programjaink egyetemes kérdésekről, mindenkihez kívánnak szólni.

ZSK2028: Szerinted van-e létjogosultsága a mai magyarországi kulturális életben egy olyan kezdeményezésnek, amely kimondottan a zsidó kultúra kérdéseit tematizálná?

BL: Fogalmam sincs, hogy van-e szükség egy újabb zsidó fesztiválra… És itt nem a létjogosultságra gondolok, hiszen miért ne virágozhatna bármennyi virág ezen a mezőn? Inkább az eszközre, amellyel megpróbáljuk a zsidó hagyományt, kultúrát minél több ember számára elérhetővé, sőt átélhetővé tenni. Nagyon meg kellene gondolni, hogy érdemes-e pénzt és energiát ölni egy fesztivál elindításába azon a kulturális piacon, ahol érzékelhetően túlkínálat van hasonló kezdeményezésekből. Hacsak valami radikálisan eltérővel nem tudunk szolgálni, akkor semmiképpennem érdemes belevágni. De mitől lenne valami más, olyan amire felkapják a fejüket zsidók és nem zsidók?

ZSK2028: Milyen alternatív kulturális formákat látnál szívesen és szerinted hogyan lehetne ezeket működtetni hosszabb távon?

BL: Három dolog jut eszembe hirtelen, ami fontos lehet: szokatlan témaválasztások, helyszínek és szereplők. Mivel én ezen a területen mozgok, a kortárs vizuális művészet reprezentációja jut elsőre eszembe, ezen belül is az OFF Biennálé, ami kétévente próbálja bemutatni a NER-en túli képzőművészeti világot. Tulajdonképpen ez is valamiféle fesztivál, amelynek a tapasztalatai talán hasznosak lehetnek számunkra is.

Kérdés, hogyamennyiben nem ragaszkodunk a fesztivál formátumhoz, mi jöhet még számításba, mint zsidó kulturát tematizáló platform? Szerintem valójában bármi működhet: workshop, rádióműsor, podcast, önképzőkör, kiállítás, koncert, újság, kabaré, olvasókör, residency program, stb., a sort lehetne folytatni sokáig… Tulajdonképpen, ha van egy markáns gondolat, vezérszál, mottó, arra szinte mindent fel lehet fűzni. Attól tartok, hogy igazából nem is a formátumnak van a legnagyobb jelentősége. Sajnálom, hogy erre korábban nem tértem ki, pedig lehet, hogy azon a kérdésen múlik minden, hogy kik azok a hiteles, elhivatott, erős kisugárzású egyéniségek, akik köré szerveződnek majd e programok? Kik lesznek a motorjai, akik kitartóan biztosítják a lendületet? Ez a tulajdonság különösen felértékelődik, ha egy hosszabb távú és nem pop-up vagy kampányszerű tevékenységben gondolkodunk.

ZSK2028: Szerinted lehetséges-e olyan kulturális műhelyek létrejöttét kezdeményezni, elősegíteni, amelyek hosszabb távon életképesek és bővülésre alkalmasak. Ha nem, miért, ha igen, hogyan?

BL: Az emberi tényezőről, az elkötelezett szervezőkről már beszéltem, de nem lehet kihagyni egy tervbe vett kulturális projektnél a pénzügyi részt sem. Sokat dolgozom önkéntesekkel – lényegében a 2B Galéria működése a művészek önkéntes munkáján alapszik –, és látom ennek a működési formának a határait. Egy darabig működik lelkesedésből, de csak egy darabig… A hosszú távú, rendszeres munkát meg kell fizetni, másképpenhamar elfogy a lendület.

Hogy szükség van-e állandó helyszínre, ahol ezek a programok megvalósulnak, illetve hozzáférhetőek az érdeklődők számára…? Nem tudom. Az állandó helyszín mellett szól, hogy az emberek szeretnek egy ismert, megszokott közeget, ahol otthon érezhetik magukat, ahova visszajárhatnak. A 2B Galéria is egy ilyen hely, persze kicsiben.  Másrészről, ha azt nézzük, mennyi zsidó kulturális, közösségi tér van amelyeknek az infrastrukturális feltételeik adottak (remélhetőleg még több hasonló fog nyílni a közeljövőben!), és amelyek mindannyianugyanannak a néhány száz látogatónak a figyelméért küzdenek, akik hajlandóak elmenni a zsidó rendezvényekre, akkor úgy tűnik, a sikeres működéshez több kell, mint egy épület. Mindenesetre, ha a ZSK2028 rátalálna a megoldásra, én és a 2B Alapítvány szívesen leszünk partnerek ebben.

(beszélgetőtárs: KissPál Szabolcs)