Szemző Zsófia: Nem lehet magunkat zárójelbe tenni | Marom Budapest

Szemző Zsófia: Nem lehet magunkat zárójelbe tenni

| interjú | képzőművészet

ZSK2028: Mit gondolsz általában a globális és konkrétabban a magyarországi kortárs kultúra kontextusában megjelenő zsidó kulturális programok kínálatáról (fesztiválok, programsorozatok, egyedi rendezvények)?

Sz. Zs.: Azt gondolom, hogy mostanra már az is pozitívum, ha létezni tud. Amennyiben egy programra van kereslet, ha van befogadó közönsége, közössége akkor működni tud. Alapvetően nem is a zsidó kortárs kultúra szenvedi a támogatás és összefogás hiányát szerintem, hanem a kortárs kultúra egésze, így ezen belül a kortárs zsidó kultúra is. Szerencsés ha mégis létre tudnak jönni programok, fenn tudnak maradni intézmények. Minden egy szélmalomharc, ha egyedül Don Quijote-ként vívódunk. De nem mindenki számára komfortos összefogni, vagy egymás felé nyitni.

ZSK2028: Van ezek között olyan, amelyet progresszívnek tartasz? Miért?

Sz. Zs.: természetesen van. De ismereteim egyáltalán nem széleskörűek, ezért a véleményem nem hiszem, hogy bármit is jelentene, sőt nem is igazán formálok véleményt, nem gondolom azt, hogy feltétlenül az volna progresszív amit éppen akkor én annak látok. Folyamatok során jönnek létre események, ezeknek szervező csoportjai változó felállásokban és körülmények között hozzák létre az egyszeri vagy ismétlődő programokat. És kinek a szempontjából progresszív? Mihez képest progresszív? Nem igazán tudom értelmezni, mit jelent a progresszív kortárs zsidó kultúra, hiszen én inkább úgy látom, hogy kortárs kultúra van, amelynek részét – ha nem éppen az alapját és eredetét – alkotja a kortárs zsidó kultúra. De meglehet, hogy ezt csak a hiányos ismereteim miatt gondolom így. Számomra az egyediség lényeges kérdés mindig, mindenben, de ez más kérdés, mert én gyökértelen vagyok.

A Marom például konzervatív közösség, programjai progresszívek, kortársak, sokfélék, befogadóak és nyitottak: úgy látom, ez tudatos célkitűzés.

Azt hiszem, hogy a Teleki Téri Imaház programjai is sokrétűek. A 2b galériában és hozzá kötődően létrejövő kiállítások és események úgyszintén. A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár is befogad kortárs programokat, mint például a Don Tamás által kúrált Enyészpontok 3 vagy az időszakosan működő Síp12 galériában megrendezett, Farkas Zsófia által kúrált Hiányjelek című Ország Lili és Fábián Noémi kiállítás is, többek között… Az Ausztrics Andrea produceri és kurátori tevékenységét összefogó, újonnan létrehozott Info.Aula kiállítási, filmes programjai, kiadványai kortárs és egyben zsidó tematikájúak. Azt láttam, hogy a Limmud fesztiválok programjai között is van számos kortárs elem, mint például a Révész Bálint, Nagyi Projekt című filmjének vetítése, Rajk László látványtervező és építész előadása, a Bét Orim közösség jelenléte, vagy Beszélgetés Ari Formannal a Waltz avec Bashir című animációs film rendezőjével… Hasonlóképpen a Szombat című folyóiratban megjelenő cikkek, írások között is számottevő a kortárs tartalom, tehát mint mindig, a progresszív és a konzervatív szálak, irányok árnyaltak, összeérnek, egymáson folynak keresztül, ami csak erősítheti külön-külön az egyes programok saját irányultságát, jellegét. Az Izraeli Kulturális intézet is befogad kortárs programokat és kiad kortárs kiadványokat, mint például a Kapitány Eszter által illusztrált nyelvkönyv, a Bálint ház ugyszintén…. A Mozaik Hub-ot kevésbé ismerem, de tudomásom szerint egy összekapcsolási kísérlet, egy platform, ahol lehet szó a kortárs és progresszívabb törekvésekről is, irányzatokon átívelő hálózat kiépítése a céljuk, ha jól értem.

ZSK2028: Szerinted léteznek-e kimondottan zsidó vonatkozásúnak tekinthető kulturális kérdések? Mi teszi őket azzá és kiket kellene megszólítaniuk?

Sz. Zs.: Léteznek, ha valaki számára ez egy alapvető kérdés, akkor máris létezővé válik. Szerintem viszont inkább arról van szó, hogy a mindenkori és kiváltképpen az európai előremutató kultúra mindig is a zsidó kultúrán alapult, magában foglalta azt, vagy arra építkezett. A kultúra bizonyos elemei, működési mechanizmusai tekinthetőek alapvetően zsidónak, de erre ráépültek más kultúrák, amelyek egybeolvadtak. A kérdés itt inkább az lenne, hogy mi a kortárs? Mitől kortárs valami? Például, hogy ha John Zorn koncertet adna mondjuk egy Hanuka fesztiválon, utána zenélne a Montreux-i Jazz fesztiválon is, vagy ha Paul Auster felolvasna ugyanitt, és utána például felolvashatna a könyvhéten is (jó volna, mi?). Amennyiben léteznek kimondottan zsidó vonatkozású kulturális kérdések akkor természetesen az is kérdés, hogyan lehet egyszerre hagyományt továbbvivő, hagyományokra építkező tehát konzerváló, konzervatív és progresszíven előremutató valami? Természetesen bárkit megszólíthat egy kortárs zsidó kulturális program, sőt azt is gondolom, hogy a többségi társadalom számára nagyon lényeges volna, hogy elérhetőek legyenek ezek a programok, szélesebbé váljanak az ismereteik. Természetesen kérdés, mi köt össze programokat, alkotókat és mi köti össze őket a közönséggel? Természetesen általában a fiatalabb emberek nyitottabbak a progresszivitásra és ez idővel, az élet során általánosságban csökken, és bár nem feltétlenül változik ez mindenkinél így, azért mégis könnyebb fiatal embereket megszólítani…

ZSK2028: Szerinted van-e létjogosultsága a mai magyarországi kulturális életben egy olyan kezdeményezésnek, amely kimondottan a zsidó kultúra kérdéseit tematizálná?

Sz. Zs.: Nem értem a kérdést… Van, természetesen, hiszen felmerült. A Maromban és úgy látom máshol is. Jó volna közös szálakat kiépíteni, ugyanakkor nem akarnék beleszólni, hiszen nem értek hozzá annyira. Azt hiszem, szükség van a zsidó kultúra kérdéseinek koncentrált tematizálására, mindig szükséges az újradefiniálni, mindig újra tanulni, az új helyzetet értelmezni, ismereteket bővíteni, elmélyíteni. De azt hiszem mégsem értem a kérdést…., esetleg az lenne, hogy probléma-e ha nem foglal magában más kisebbségeket? Ez a két dolog nem zárja ki egymást! Párhuzamosan történhet, a programokban más kisebbségek kultúrája is megjelenhet, koncertek programok, előadások formájában (ahogyan egyébként történik a valóságban is).

ZSK2028: Milyen alternatív kulturális formákat látnál szívesen és szerinted hogyan lehetne ezeket működtetni hosszabb távon?

Sz. Zs.: Természetesen, ezek mindegyikét külön-külön és együtt is jó ötletnek tartom. Az egyetlen útnak a kortárs élet fenntartására jelen pillanatban az egymás felé fordulást – nyitást, összekapcsolódást más közösségekkel, irányzatokkal szervezetekkel, műfajokkal – valamint a nemzetközi kapcsolatok építését tartom. Egyetlen dolgot látok biztosnak, hogy időszakos folyamatokban lehet csak gondolkozni, és amennyiben működnek, meghosszabbítani azokat. Mindenkin egyre nő a nyomás, így nehezebb embereket megszólítani. Nem „csak” zsidó szervezetekkel, hanem „csak” művészeti, kulturális szervezetekkel is lehetne együttműködni, nem?

ZSK2028: Szerinted lehetséges-e olyan kulturális műhelyek létrejöttét kezdeményezni, elősegíteni, amelyek hosszabb távon életképesek és bővülésre alkalmasak. Ha nem, miért, ha igen, hogyan?

Sz. Zs.: Nem lehet feladni, nem lehet magunkat zárójelbe tenni, nem lehet beszüntetni a munkát, mégcsak arra sem lehet számítani, hogy egy próbálkozás feltétlenül sikerülni fog, mert a megváltozott helyzetben nehéz kibontakoztatni bármit is. Hosszabb távon csak akkor lehetséges a működés, ha más szervezetekkel, műhelyekkel összefogva, a már létezőket figyelembe véve, más közösségekkel összekapcsolódva működünk, vagy csak nagyon kicsiben és privátban gondolkozunk. Akár ez a kettő is összefonódhat, például finanszírozásnál, cégek esetében is szóba jöhet. Egy személy például, aki számára valami személyesen érdekes vagy fontos, lehet, hogy ilyesmihez szívesebben adna támogatást…

Kiállítások, válogatás: 2018, Melléktermék, egyéni kiállítás Hidegszobastúdió, CEAAC, Strassbourg rezidencia program a Budapest galéria jóvoltából, 2017, MQ, Q21, Bécs, rezidencia program a Tranzit.at, Erste alapítvánnyal, rajzok a Cooperative city-hez, 2016, The Measure of our Traveling Feet, Marres House for Contemporary Culture, Maastricht, 2014 Co-op szövetkezet, Csatlós Judittal és Daniela Krajcova-val az FKSE Enyhén átszínezett részeként, Kontinensek elfelejtése, Inda galéria. 2013, Rejtett Víziók, Csepel. 2012 travel grant, a Budai György alapítvány és az Alma on Dobbin támogatásával, New York, Ano Lino workshop, Banska Stanica art center, Curator’s Lab workshop CosntructLab/Exyzt, Guimaraes. 2011, Valam hiányzik a Liget galéria, Mézesmaddzag Ingatlan iroda, Inda galéria.

További infók: http://zsofiaszemzo.com/