A "Helyi, idény, vegetáriánus Zero waste konyha" szerzője
KIHÍVÁSOM: 1+1 HÉT
15 évesen döntöttem el, hogy többet nem eszem húst, 30 évesen, hogy nem termelek több szemetet, és csak helyi, idényalapanyagokból fogok főzni. Máig érzem a számban annak a paradicsomnak az ízét, amit először ettem 2017 nyarán, egy évvel az után, hogy férjemmel közösen elhatároztuk, hogy onnantól fogva mindig kivárjuk, amíg valami Magyarországon, szabad földön is megterem.
8 évvel ezelőtt indultunk el közösen egy hátizsákos világkörüli utazásra. Már ezen az úton is sok mindenre figyeltünk: tömegközlekedéssel, stoppal, biciklivel utaztunk, palackos víz helyett tisztítottuk a vizet (pl. Indiában is), családoknál szálltunk meg és figyeltünk arra, hogy milyen szolgáltatásért fizetünk, mit támogatunk a pénzünkkel. Az utazási élményeink megosztásából nőtte ki magát blogunk, a TALPALATNYI TÖRTÉNETEK, ami hulladékcsökkentési praktikáink megosztásával, életszemléletünk, gondolataink kifejtésével inkább éltmód bloggá vált.
Majd 2 évvel ezelőtt belevágtam egy régi álmom megvalósításába. Egy olyan szakácskönyvet álmodtam meg, amit ha kinyitsz, segít eligazodni abban, hogy éppen minek van szezonja, hogy hogyan tudod felhasználni a retek vagy a cékla levelét, mit kezdj a zöldségek héjával, vagy a félresikerült süteménnyel. Alig két héttel kislányom születése előtt, tavaly nyáron meg is jelent a Zero Waste konyha könyvem.
Dolgoztam és rendszeresen önkénteskedem zöld civil szervezeteknél, a Simplicity Minimalista Életmód Fesztivál megálmodója és főszervezője voltam (2018, 2019-ben szerveztük meg, utána sajnos jöttek a bezárások). Hiszek az emberi léptékben, a közösség erejében, az egyszerűségben, a természetességben.
MOTIVÁCIÓIM & AMIT MÁR CSINÁLOK:
Azért szeretek kihívásokhoz csatlakozni vagy kihívásokhoz való csatlakozásra buzdítani másokat is (mint amilyen a Műanyagmentes Július, Bringázz a Munkába, stb.), mert jó alkalom arra, hogy másokkal összefogva segítsen fókuszálni egy tevékenységre, amire egymagam nehezebben kapnék motivációt. Ilyenkor összekapcsolódunk, támogatjuk egymást, lendületet kapunk és persze mások ötleteiből, megoldásaiból is tudunk meríteni.
Hosszú évek alatt alakítottam ki azt a férjemmel közös életmódot, amiben életünk szinte minden területére bevezettük a hulladékmentességet. De különösen a konyhára igaz ez, ebben vagyok a legsikeresebb. :-) Csak helyi, szezonális alapanyagokból főzök, húsmentes ételeket és igyekszem az alapanyagok minden részét felhasználni. Piacon, közvetlenül termelőktől vásárolok. Idén végre van kertünk és egy mini konyhakertem is van. Komposztálok.
E mellett csak azt veszem meg, amire valóban szükségem van, amit csak lehet használtan vásárolok.
Amire a legbüszkébb vagyok, hogy a kislányom születése óta is sikerült ezt az életformát tartani (több-kevesebb sikerrel), pedig a mosható pelenkázást május óta nehezített terepen, egy mini házban kellett megoldanunk. Kislányom is azt eszi, amit az évszakok adnak és imád enni.
AMIT VÁLLALOK:
Mostanában jóval több sajtot fogyasztok, mint azelőtt, és tisztában vagyok vele, hogy bármennyire is helyi terméket veszek, ennek azért elég nagy ökológiai lábnyomba van. A kihívás ideje alatt csökkenteni fogom ennek a mennyiségét.
AMIBEN FEJLŐDNÉK:
Küzdök vele és persze bizonyos mértékben a motiváció forrása is, de szeretném, ha nem lenne bűntudatom, ha valamit, amire nagyon régóta vágyom és be van csomagolva, azt megveszem, hiszen tudom, hogy az automatizmust, amiből a mértéktelen fogyasztás fakad, már leküzdöttem.
AMI NEHÉZSÉG LESZ:
Mivel jelenleg egy mini házban élünk és csak egyetlen főzőlapom van, nincs sütőnk sem, sokszor érzem nehézkesnek és lemondásnak ezt a szintű egyszerűséget, pedig jó párszor sikerült pont emiatt valami nagyon kreatív (egy főzőlapon egyszerre elkészíthető) ételt főznöm. Szeretnék erre újra kihívásként, kreatív lehetőségként tekinteni és újra élvezni a főzést (amit amúgy imádok, csak azért mostanában többször éreztem feladatnak, mint örömnek).
AMIRŐL NEM BIZTOS, HOGY LE TUDOK MONDANI:
Imádom a lencse, humus chipszet. Amúgy a chipset úgy általában. :-( Hál' istennek lehet csomagolásmentes boltban venni, de a bőröm nagyon szereti. Tudom, le kellene mondani róla, de nem hiszem, hogy menni fog.
Opmerkingen