Mit ihatunk állati tej helyett? Avagy kalandozások a növényi tejek világában
Mielőtt nagyon belemásznánk a "hogyan helyettesítsük a tejet" kérdéskörbe, fontos tisztázni, miért is kellene lemondanunk róla. Mindezt úgy írom, hogy imádom a tejet: az egyetemi évek alatt liternyi mennyiségű kakaóval gyógyítottam magam a másnapból, amit később banánturmixra cseréltem - szintén sok-sok tejjel. Aztán itt, a Rákóczi téri csarnokban (8. kerület) sokáig működött egy szuper lajosmizsei termelői sajtbolt, akiknek a zsíros, friss, kezeletlen házi tejét ittuk évekig, kávéba, müzlibe, mindenbe, de sajtot is készítettem belőle, a megmaradt tejsavót pedig szépen belefőztem az ételeinkbe.
Röviden: imádom. Miért akarok akkor lemondani róla? Sokoldalú kérdés, és nem fogom agyonfejtegetni, de a legnyomósabb érv az a szarvasmarha-tenyésztés maga, az a felfoghatatlanul nagy teher, amit a bolygónkra ró, azaz a hatalmas ökológiai lábnyoma. Ez természetesen nemcsak a szarvasmarha kapcsán különösen égető kérdés, hanem összességében a húsfogyasztással szemben felhozható igen nyomós érv, miközben tisztában vagyok azzal is, hogy a marha ürüléke szervesanyag szempontból értékes a mezőgazdaság számára (tovább pörgetve viszont a trágyázás során a metánnál is károsabb gáz kerül a levegőbe, nem is kevés...).
"Mit nevezünk ökológiai lábnyomnak? Leegyszerűsítve ez annak a föld- és vízterületnek a mérete, amire az adott személynek vagy populációnak az életszínvonala fenntartásához szüksége lenne. Az ökológiai lábnyomot a következők alkotják: a táplálkozáshoz szükséges gabona megtermelésére szolgáló terület, annak a legelőnek a mérete, amely az elfogyasztott hús előállításához nélkülözhetetlen, a fa és papír felhasználásának megfelelő erdőterület, a hal, rák, tengeri herkentyű fogyasztásával arányos tenger/óceán, a lakáshoz szükséges földterület és annak az erdőterületnek a mérete, amely az energiafogyasztással arányos mennyiségű szén-dioxid megkötéséhez szükséges."
A szarvasmarha élete során egészen elképesztő mennyiségű takarmányt, termőterületet "zabál fel", a vízfelhasználás mértéke pedig még az elképesztőn is túlmutat. Érdemes kipróbálni a WWF Léptem applikációt, amivel egyrészt megmérheted a saját ökológiai lábnyomodat, másrészt tele van hasznos infókkal, tippekkel. Például, hogy a vadhúsnak van az egyik legkisebb lábnyoma, mivel az állat élelmezése és tenyésztése nem igényel beavatkozást. Vagy, hogy az állattenyésztés felelős a globális üvegházhatású gázkibocsájtás 15%-áért, és ennek 60%-áért pedig a hús- és tejmarha tartása. "Egy kilogramm marhahús termelése 26,5 kilogramm szén-dioxidot szabadít fel, ami körülbelül olyan, mintha 100 km-t autóznánk." (TVE)
Ami számomra betette a kaput, az viszont az alábbi adat volt: 1 kg marhahús előállításához átlagosan 15.500 LITER vízre van szükség, a baromfihús esetében ez a szám 3.900 LITER.
Persze ez a literszám egy átlag, hiszen függ attól is, hogy milyen állattartásban van az adott szarvasmarha, illetve az éghajlat is befolyásoló tényező, de ez az ÁTLAG! És ez egyetlen kilogrammra vonatkozik. Ez felelős (vagy legalábbis igyekvő és folyton tanuló) emberként nem elfogadható számomra, és valójában fel sem fogható méretű erőforrás-pazarlás, aminek a saját étrendemben sem hús, sem tej formájában nem lehet helye.
A legsúlyosabb érvek az állati tej ellen elhangzottak, de van még tovább is. Például az élettani hatásai, amivel kapcsolatban már mindent leírtak százszor, mint ahogy annak épp az ellenkezőjét is, ajánlom olvasásra a Tudatos Vásárlók Egyesülete cikkét a témában.
Amikor kitaláltam, aztán nekiláttam megszervezni a MAROM 50KM kihívását, fontosnak éreztem a saját vállalást, és képmutatónak, ha úgy állok neki, hogy én magam nem vagyok elkötelezett. Maga a cél elégséges indító erő volt, lemondtam a tejről - talán végérvényesen. Hetek óta nem ittam, és egyelőre élek. :) A tej elhagyásával nem várt pozitívum is érkezett, úgy tűnik, az arcbőrömön megjelent piros kiütéseknek köze lehetett a tejhez is (ezt nem részletezném, mert komplex életmódváltásban vagyok). Kérlek, ne értsetek félre, nem a tej az új mumus, amit, ha lemondtál a húsról, aztán a nem idényzöldségekről és gyümölcsökről, akkor következő lépésként száműznöd kell az életedből, de érdemes végiggondolni, mit nyersz Te és mit nyer a környezet, ha csökkented a fogyasztását vagy egyszerűen keresel B opciókat. Amiből egyrészt van rengeteg, másrészt mindegyik kompromisszumos, hiszen nem tej.
De talán pont ez a probléma, hogy azt hihetjük, kompromisszumra léphetünk a bolygónkkal, "na, ez ugye még belefér" alapon, kompromisszumra léphetünk a többi 8 milliárd emberrel, hogy "ti ne, de nekem szabad, ugye", és végül megengedően kompromisszumra léphetünk saját magunkkal, ahelyett, hogy látnánk, nem fenntartható az életmódunk és ezen sürgősen változtatnunk kell, ebben nincs helye a kényelmeskedésnek, előbb-utóbb pedig mindenkinek "áldozatokat" kell hoznia, mert látható, hogy a bolygó nem fog tudni egyezkedni velünk.
A következő cikkben rákanyarodunk a tej helyettesítésére és pótlási lehetőségeire, addig is, ha még nem tettétek, csatlakozzatok az 50KM kihívásunkhoz, tegyetek egy kicsi, de fontos lépést a fenntarthatóbb fogyasztás érdekében!
Comments