Költő, író, kertész és méhész
Weiner Sennyey Tibor vagyok. Költő, író, kertész és méhész. Szeretek olvasni, írni, sétálni és kerékpározni. A feleségemmel, a kutyámmal és 26 méhcsaláddal élek a szentendrei Kada-csúcson.
Első verseskötetem címe 'A természettel való kapcsolat újragondolása' volt, ami 2005-ben jelent meg, alighanem azóta is e kötet címében szereplő témát járom körbe. 2005 óta számos könyvem jelent meg, számtalan helyen publikáltam verseket, esszéket, novellákat, drámákat.
Két éve 'A méhészet művészete' cím alatt futó esszéimen dolgozok, amelyek minden hónapban megjelennek a 'Méhészet' szakfolyóiratban, s az ezekből készülő könyvet most fejezem épp be. Ebben a könyvemben is hangsúlyosan mutatom meg, hogy az apikultúra hogyan kapcsolódik az ökoterápiához, s hogy mindez hogyan vezet a biofíliához. Egészen pontosan ezt úgy írtam le a könyvemben: 'A méhészet művészete’ vagy az ‘apikultúra' így vezethet el az ‘ökoterápiához’, vagyis a természettel való gyógyításhoz, amely egyenes út a ‘biofília’, azaz a természet szeretete felé. Ez a háromszög nem oldja meg a körülöttünk egyre katasztrofálisabban kibontakozó krízist és világválságot, de nagyon sokat segíthet, hogy helyes válaszokat találjunk kínzó kérdésekre, és normális emberek maradjunk a nem normális világban. A méhek megtaníthatják, hogy mi a befelé figyelés, az összetartás, a mértéktartás, az önfeláldozás, az alkalmazkodás, a túlélés, s azt is, hogy mi a kiáramlás, a szorgalom, a természet szeretete, az igazi bőség és a valódi boldogság. A legnagyobbak mindig a legkisebbektől tanulhatnak a legtöbbet.
MOTIVÁCIÓIM & AMIT MÁR CSINÁLOK:
Saját kertünk, saját zöldségeink, saját befőttjeink vannak, és amire a legbüszkébb vagyok: saját mézünk. A méhesünk bioméhesnek, a kertünk biokertnek számít, nem használunk vegyszereket, vagy olyan anyagokat, amelyek nem találhatóak meg a természetben, károsak, vagy felhalmozódnának. A feleségem – Virágka – főz minden nap. Szelektíven gyűjtjük a hulladékot és kétféle komposzttal komposztálok a kertben. Nincs autónk, kerékpározunk és sétálunk és – ha szükséges – a tömegközlekedést és a stoppolást részesítjük előnyben.
AMIT VÁLLALOK:
Igyekszem betartani majd, hogy 50km-en belülről szerezzek be mindent, amit nem tudok, azt nem eszem, nem iszom majd harminc napig. Mivel ez a „kihívás” októberben van, ilyenkor nekünk már a spájzunk szépen teli van, így annyira nem aggódok.
De van két pozitív célom is, hogy minél több emberhez eljutassam két ötletemet, s ha lehet, országos mozgalmakat indítsak velük. Az egyik a 'Méhbarát kertek', vagyis amint vannak „madárbarát kertek” úgy legyenek „méhbarát kertek” is, amelyek a beporzókat és a hártyásszárnyúakat támogatják, segítik, virágokkal, rovarhotelekkel, itatókkal. Ilyen lehet egy városi balkonon, de egy többhektáros területen is. Célom, hogy ez az eszme ismert, sőt menő legyen, gyártsunk méhbarát kertek matricát, amit kiragasztanak az emberek a postaládáikra, ajtóikra, úgy, hogy tudják, mit-miért tesznek, mi a helyzet a beporzókkal, a rovarokkal, s miért létkérdés, hogy ne pusztítsuk ki őket a folyamatos vegyszerhasználattal, a mindent lebetonozással, a monokulturális ökológiai sivatagainkkal, vagyis mezőgazdaságunkkal.
A másik ötletem az első országos „spájzszpéségverseny”, amire mindenki nevezhetne fotókkal, s egy gálaesten a legszebb spájzokat jutalmaznánk. A spájz ugyanis az, ami ténylegesen segítene lerövidíteni az elképesztően környezetszennyező és hosszú ellátóláncokat, és talán még némi önellátásra, öngondoskodásra is fejlesztene. Éppen ezért támogatom a lekvárok, lecsók, csatnik, befőttek, szörpök elrakását, s annak esztétikus elhelyezését az otthonokban: ez lenne a „spájzszépségverseny” :)
AMIRŐL NEM BIZTOS, HOGY LE TUDOK MONDANI:
Sajnos a teáról nem tudok lemondani, de abból betáraztam, úgyhogy nem is kell.
Comments